VADÁSZOK:
- regisztrált felhasználó:
22426 fő
- utolsóként regisztrált:
Pápai Zoltán
Kriston Tamás: Az egyetlen
Apróvadas vadászterület vadőre ként elsődleges nagyvadunk az őz volt, mint ez rendjén is van. De vadász kerületemben igen csak jellemző volt a vaddisznó jelenléte főleg nyári időszakban a mezőgazdasági kultúrákon. Ezen a hajnalon még is inkább jól össze szokott vadászcimborámmal inkább az igazi vadőrbakot kerestük. Reggeli sötétség lassan kezdett pirkadatba át lépni miközben jól meg szokott reggeli kávém után, lassan elindultam a találkozó helyre. Ahol már vadászbarátom várt, hogy egy kis megbeszélés után nyakunkba vegyük így nyár vége felé a már jól ismert vadászkerületet. És a már ismert vadőrbakok jól megszokott helyeiket becserkeljük sikerben bízván. Mint mindíg a köszönés után már csak azon járt az agyunk hol lenne érdemes kezdeni, merre menjünk, figyelembe véve a takarást, szelet, és még sorolhatnám. De megegyeztünk a Laskó alatt kezdünk ahol sokszor láttuk mind a ketten a határ közelében egy igen csak kívánatos gombos bakot. De semmi. A vadászat furcsa játéka ez a vadásszal, mikor elejteni kívánja az általa már jól ismert bakot, ha eljön az idő hát elnyeli a határ, mint ha csak szellem lett volna. De jó terület jó vadőr ismeri a határt, gondolja ezt mindenki, mely igaz is meg nem is, mert a jó vadász olyan mint a jó pap, holtig tanul. Nem ez volt számunkra az egyetlen ismert vadőrbak. Lassan kelt fel a nap és sugarai sok cserkelés közben mellényem levételére is rá kényszerített. Ezen a napon minden számomra ismert vadőrbakom szellemmé változott, és a terület így óvta meg életüket. De a lelkesedésem még is talán a vadászszerencsében bízván inkább nőtt. A nap az égen, lassan tűzött és sugarainak melege az általam jól ismert 2-es les felé vezetett Hogy mért mai napig sem tudom, mivel ezen a részen soha nem láttam még, az általam elejteni kívánt bakot. Az erdő melletti úton cserkeltünk, jobbra az erdő, balra mezőgazdasági földek melyeknek nagy része igazi nyúlnak való gazos, búza tarló, egy kisebb lucerna föld beszögellésével. 2-es lest elérve óvatosan bepillantva a szóróhoz, hát ha ott esetleg vissza váltó vaddisznó még csipeget egy kis kukoricát vagy a dagonyában vesz még egy utolsó hűsítő dagonyát a meleg nap kezdete ként. De semmi. Szellemmé vált a határ a számomra, mint ha csak vadászbarátom, én, és a növények tömkelege létezne és semmi más. Kereső távcsöveinkkel kémleltük a határt, ha mást nem is esetleg a nap sugarai által a gazosokban fekvő bakok ágvégeinek csillogását meglátjuk. Majd egyszer csak felállt egy őz tőlünk ugy 100 méterre a tarlón. Meredten kezdtük nézni, és minősíteni. Meglepetésemre az egyetlen bak mely felállt, a számomra igen nagy értékekkel bíró igazi vadőr bak. Vadászbarátom már jól megszokott mozdulattal készítette elő nekem a 3 lábú saját maga készített lő botot. Egyszerű de praktikus volt. Puskám csőre töltöttem és lassan felhelyeztem a lő botra, miközben a bak folyamatosan figyelt minket. Lassan céltávcsövemben nézve kezdtem célozni a bakot, mire mint aki megérezte fordult egyet s így elvette tőlem a lövés esélyét abban a pillanatban. Nem is bántam igazán mert ekkor már a levegő is kezdett elfogyni kezem remegett, és szívem dobbanását a fülemben hallottam, mint ha üstdobot ütnének a levegő vételem megszűnésével ellentétben egy fajta ritmus ként. Levegőm fogy szívverésem gyorsul. De nem kaptam sok időt mert újra fordult a bak, és teljesen keresztben megállt s minket figyelt, mint aki tudja eljött sorsának vég tisztessége. Ki húzta magát, határozottan figyelt minket és valahol még is alázatot éreztem abban a pillanatban ha lehet így fogalmazni. Ezzel számomra igazi értékkel ruházta fel elejtésének körülményeit, és bizony a lövés előtti pillanatban el is gondolkodtam meghúzzam e az elsütő billentyűt. Pici hezitálás után puska dörrenés szakította meg a késő nyári reggeli csendet. Erdei vízhang ismételte meg lövésem. Majd hirtelen csend. Bakom lövésemre tűzben rogyott. Nem szenvedett többé, és átlépett az örök vadászmezőkre hatalmas nagy tisztelettel és alázattal. Lassan oda sétáltunk hozzá, és mint mindig a seb töret, utolsó falat és tisztelet a vadnak mely mindig kijár, ha magamban vadászom akkor is elmaradhatatlan. És elcsodálkozva számomra gyönyörű és értékes agancsában. Mivel igazi értéknek kell hogy legyen minden egyes elejtett vadunk trófeája, elejtésének körülménye, és nem utolsó sorban az az érzés és emlék melyet soha senki nem vehet el tőlünk. Azóta sem lőttem vadőr bakot ezért hát e csodálatos emléket és érzést nem is tudom máshoz fűzni, mint eme csodálatos helyhez, csodálatos időben, igaz vadászcimborával, büszkén, tisztességesen és a vadunk teljes mértékű megbecsülésével elejteni Az egyetlent!
Oszd meg Kriston Tamás írását! Köszönjük!
MENÜPONTOK Főmenű: Információs menüpontok: Magyar Vadász® Vadászportál használata Tartalom feltöltése a portálra |
TARTALOM: | Tartalom feltöltése a portálra: Vadászoknak ajánljuk feltöltése Vadászkutya tenyésztő feltöltése |
ÜZLETI HIRDETŐKNEK AJÁNLJUK Magyar Vadász® Vadászportál A Magyar Vadász Magyarország vadászportálja, amely 100 százalékban magyar kézben lévő független portál. Online már 2007 óta, folyamatos piaci jelenléttel. Hazai és külföldi ismertségű, jó hírnevű, népszerű vadászportál, folyamatosan bővülő és széles tartalomkínálattal, amely teljesen ingyenesen elérhető, minőségi tartalom. 0-24 órás online ügyfélszolgálattal működő portál. Reklámoznál a vadászoknak? Ingyenes és fizetős reklámlehetőségeket kínálunk üzleti hirdetőknek. Magyar Vadász® reklámlehetőségek: Kiemelt üzleti célú apróhirdetések |