Kovács Sándor: Tavaszi vadkár elhárítás

Egy alföldi vadász társaságnál vagyok tag. Házi szabály szerint vadkár elhárításon vettem részt,kora tavasszal.Kint a területen sétálgattam és a távcsövemmel fürkésztem kutattam a tájat. A napraforgó vetésre kellet vigyázni mivel a friss hajtást a mezei nyulak igen csak szeretik.Sétálás közbe észrevettem egy pár nyulat a vetésen, a levegőbe lőttem. A nyuszik el iszkoltak a búzába, hátam mögött egy traktor érkezett a repceföldre és permetezni kezdett.A benne levő vadak menekülésre fogták a dolgot,de két őzbak valahogy rollam megfelejtkezve egymásra figyelve kaparták a földet és felém vették az irányt.Az egyik lőhető visszarakott öreg bak a másik egy 4-5 nyaras ígéretes agancsú szép állású bak volt. 15 m-re lehettek tőlem mikor a fiatalabb észrevett és meg ugrott, az idős meg a földet kaparta és megakart küzdeni a territórium ért.A fiatal bak riasztó hangadására felfigyelt és az öreg akkor vet észre, meg ugrott.A, búzaföldön halottam a reklamációját miért zaklatom az ö felség területén.Így ért véget a vadkárelhárítás azon a napon.Nagyon szép hallani,látni a természet csodáit.Ezért kell nekünk vérbeli vadászoknak megóvni,védni és tisztelni a természet értékeit.

Oszd meg Kovács Sándor írását! Köszönjük!