Vadásztörténetek - Vadászélmények - Vadászbeszámolók

Beküldők

Történetek címei

A saját vadásztörténetedet is beküldheted!
Vadásztörténet beküldése

Első rókavadászatom ,a monoklis rókavadász

Beküldte: Sárkány Károly

Dátum: 2009.10.13.

Réges régen, vagy van annak már ....15 esztendeje is ,hogy történt velem ez az eset amire ma is úgy emlékszem,mintha tegnap történt volna .Mélyen belém ivódott az akkor átélt érzés és ha felidézem szívemet melegség és egy különös érzés járja át , még most is ahogy írok róla. Somogyban jártam akkor éppen a munkámból fakadóan . Akkortájt külszolgálatos voltam egy ma is működő patinás nevű autó importőr cégnél. Gyula haverommal ültem a lesen (Gyula aludt és egyenletesen fújta a kását) - én meg lestem és figyeltem a csodálatos tájat szívtam a pestinek szokatlan erős levegőt,amit szinte harpni lehetett figyeltem a neszeket. Pirkadt, amikor a lestől úgy vagy 50 méterre megjelent az úton a vetésből kisompolygó koma. Nesztelenül osont az út közepén a napok óta ottfelejtett vekni kenyér felé. Bökögettem haveromat,hogy ébredjen,mert dolog volna és én még nem vagyok kompetens a dologban.... .....felhorkanva odabökte egészen halkan ,hogy a koma ne hallja meg : Akkor fogd a puskát kicsi- oszt lődd le! – de Gyula! –mondtam neki : tudod,hogy én még nem........ , de már el is haraptam a mondandóm végét,nem tiltakoztam. Elvégre ezért jöttünk ki-erősítettem magam! Na , nekem se kellett több!- bár a szívem a torkomban kalapált és valami nagy izgalom kerített a hatalmába. Hát megfogtam a letámasztott fegyvert, kibiztosítottam és ahogyan elötte hosszasan tanította az én pocakos haverom , a vállamhoz feszítettem a puska tusát . Persze közben szuszogtam, és lázasan kerestem a szálkeresztben a komát ,de valahogy nem akart összejönni a dolog. Egyre csak fúrtam a fegyver távcsövébe a szemem,mintha attól közelebb kerülhetett volna a koma.Nem hibázhatok futott rajtam át. Na talán megvan! –így magamban és lassan szerettem volna elhúzni a ravaszt,de hát ez sem sikerült . A lövedék a koma mellett csapódott be,csak úgy porzott az út .A fegyver csattanó zajára a koma elejtette a kenyeret és elegánsan elsurrant az útról én azóta se láttam. Nekem az elejtett kenyér maradt a bundája helyett , no és ráadásnak a napokig megmaradó hatalmas kék monokli a szemem alatt. Gyula haverom hangosan felkacagott és soha többet nem aludt el a lesen. És hazafelé hosszasan ecsetelte, hogy mit rontottam el és legközelebb mire is figyeljek a célzásnál. Azóta is irigylem Őt és azokat akik kompetensek ebben a dologban………